1. A köztesnövények jelentősége száraz területeken
A köztesnövények legfontosabb környezeti hatásai a talaj vízkészleteinek védelme a nitrátosodsától és a talaj védelme az eróziótól. A száraz Kelet-Ausztriai területeken, így például Marchfelden az intenzív mezőgazdaság miatt ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a főnövény ne veszítse el a talajban lévő hasznosítható nitrogént. A szőlőtermesztő dombvidékeken az iszapos talajon nagy az erózióveszély. A köztesnövényekkel történő talajtakarás itt is kipróbált és bevált módszer a talaj megóvására.
2. A vízfogyasztásnak is megvannak a korlátai
A köztesnövények fő vegetációs időszaka szeptemberre esik. A hidegebb időjárás ilyenkor gyorsan csökkenti a párolgási veszteséget. Ezért a köztesnövényeknek viszonylag kevés vízre van szükségük a zöldtömeg képződéséhez. Ez körülbelül 100-130 mm-t jelent augusztus és december között és ezzel 3-5 t szárazanyag képződik. Összehasonlítva ezt az ugaron hagyott területek párolgásával (körülbelül 90 mm), arra juthatunk, hogy a zöldítés nagyon víztakarékos megoldás.
3. A téli csapadék hatékony hasznosítása
A legtöbb évben gazdag a téli csapadék, ami képes az őszi vízfogyasztást még a mélyebben fekvő területeken is kompenzálni. Mindenekelőtt a köztesnövény javítja a vízfelvételt és annak tárolását a talajban. A gyökerek segítségével megnöveli a pórusok méretét, így a víz, akár hóolvadáskor is, könnyen beszivárog a talajba. És természetesen csökkentik a párolgást is tavasszal. Azok a talajok, amiken növényi maradványokat hagyunk, tavasszal még többnyire nedvesek (és ezáltal valamivel hidegebbek), mint a parlagon hagyott területek.
A köztesnövények kiegészítő szerves tömeget produkálnak, ami a talaj humusztartalmának növekedését eredményezi. A humusztartalom növekedése döntő előnyökkel jár, különösen az egyre gyakrabban előforduló száraz időszakokban: 0,5 %-kal magasabb humusztartalom a víztartó képességet egyes talajoknál akár 7-11 l/köbméterrel növeli, így a főnövény az egyre gyakrabban előforduló szárazságban akár 2-5 nappal is többet bír ki.
4. Keverékek és a termesztési idő
Nem csak az ÖPUL aktuális előírásai miatt, hanem a hozamok maximalizálása érdekében is szükség van a zöldítő keverékek alkalmazására. A száraz területeken mindig gyorsan növekvő kultúrákat kell választani (például: mustár, pohánka, olajretek), amik a száraz körülmények között is gyorsan képesek fejlődni. Hüvelyesek mindenképpen legyenek a keverékben: ezek fokozzák a zöldtömeg növelő képességet, ezáltal javítják a talajéletet és megfelelő talajállapotot és pórusnagyságot hoznak létre.
A faj megválasztása mellett a vetésidő is nagyon fontos tényező. Korai vetéssel tudjuk növelni a zöldítés teljesítményét. A legtöbb kultúrának az augusztus végi vetés már késő az optimális növekedéshez.
5. Hozamnövelés, az extrém évek kivételével
Kísérleti és gyakorlati eredmények is azt mutatják a száraz területeken, hogy a szemes kukorica és a cukorrépa a köztesnövények után (mindenekelőtt hüvelyesek után) hozamai enyhén növekednek. Csak az extrém években (száraz tél – száraz időszak a főnövény növekedésekor) amikor minden milliméter csapadék számít, a korán elvetett zöldítő növények után felléphetnek hozamveszteségek – különösen a tavaszi gabonák esetén. Klímakutatók azt mondják, ilyen évek (mint például 2003 és 2012) csak tízévenként fordulnak elő. Ezek szerint, a profit, amit a köztesnövények talajjavító hatása eredményez, jelentős.
