Zöldtrágya útikalauz cikksorozat
1. rész - Zöldtrágya növények alkalmazásának és felhasználásuknak szabályozása hazai vonatkozásban
Bevezetés
Mikor cégünk úgy döntött, hogy útjára bocsát egy újabb cikksorozatot, azt hittük, hogy egy egyszerű dologra vállalkoztunk, hisz már több éve beszélünk zöldítésről és zöldtrágyázásról, ráadásul egyre nő azon gazdálkodók száma, akik alkalmazzák is a keverékeket. Az első és igen jelentős problémát mégis egy igen egyszerű fogalomban találtuk meg: zöldtrágyázunk vagy másodvetést alkalmazunk, nem ugyanaz?
Ezért elhatároztuk megpróbáljuk a lehetetlent és egy csokorba gyűjtjük, hogy mi a különbség az AKG-ban meghatározott zöldtrágyázás és a KAP által előírt ökológiai jelentőségű másodvetés között, melyekben ugyan azok a keverékek alkalmazhatók.
Lássuk először is a különbséget a két előírás között.
Szabályozás, előírás, megfelelés
2015-ben sok gazdálkodó ismerhette meg a KAP zöldítési gyakorlatát, amelynek egyes elemeit sokszor összekeverik az AKG előírásában szereplő zöldtrágyázással, pedig a kettő nem ugyanaz.
Az AKG-ban előírt zöldtrágyázás a horizontális támogatásokhoz tartozik, amelyben a gazdálkodó vállalja, hogy 5 év alatt legalább egy alkalommal zöldtrágya-keveréket vet szántóterületén. Az AKG-ban alkalmazott zöldtrágya esetében az önálló növényfajt vagy keveréket legkésőbb virágzáskor a talajba kell dolgozni, míg a zöldítésben, az ökológiai célterületen meghagyható a következő növény talaj-előkészítéséig, tehát akár áttelelő keverék is alkalmazható.
Az AKG további fontos elemei még a zöldugar, illetve a méhlegelő szegély. A zöldugar létesítéséhez legalább három fajból álló keveréket kell alkalmazni, amelyből az egyik komponens a pillangósok családjába tartozik. A zöldugarnak három egymást követő évig a területen kell maradnia! Feltörni a harmadik év után, július 30. napját követően lehet, és a növényeket a talajba kell forgatni. A zöldugart legeltetni nem szabad, azonban 10 cm tarlót hagyva lehetőség van kaszálásra és a kaszálék lehordására. A zöldugar illetve méhlegelő szegély táblamérete minimum 0,05 ha, maximális táblaméret nem került meghatározásra. Növényvédőszer mentes övezetnek számít, ezért csak biogazdálkodásban elfogadott szerek alkalmazhatók problémás esetekben.
A KAP által előírt zöldítés a fent leírtakhoz képest abban tér el, hogy ökológiai célterületet (EFA= ecological focus area) kell kijelölni illetve létrehozni, amely lehet:
- tájelem,
- parlagon hagyott terület,
- vízvédelmi sáv,
- mezővédő erdősáv,
- erdősített terület,
- rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvény,
- ökológiai jelentőségű másodvetés,
- nitrogénmegkötő növényekkel borított terület.
A különböző típusú területek közül kombináltan is ki lehet alakítani a szükséges EFA területet, azonban bizonyos típusokat csak egy parcellán, vagy táblán lehet (pl. parlag, vagy nitrogénkötő növények). Az egyes terület típusok más-más súlyozási tényezővel kerülnek kiszámításra EFA területként (m2-ben).
A zöldítés során több feltétel egyidejű teljesítésére is lehetőség van. Például a parlagon hagyott területek, ideiglenes gyepek vagy nitrogénkötő növények a diverzifikációban különálló kultúraként és EFA területként is elszámolható. Azonban ilyen esetekben is figyelni kell az előírt arányok betartására!
Az ökológiai célterületet 5 éven át fent kell tartani, mely tábla szinten az alábbi 3 lehetőség közül bármelyik lehet:
- parlagon hagyja területét,
- nitrogénmegkötő növényt termeszt,
- köztesnövényt alkalmaz a két vetésforgó között.
A parlagon hagyott terület a kultúrállapot fenntartása érdekében legeltethető, kaszálható, a kaszálék lehordható a tábláról, valamint mechanikai, vagy vegyszeres gyomirtás alkalmazható. A terület nagysága minimum 0,25 ha és nincs maximalizálva. Alkalmazásának minimális időtartama adott év január 1-től augusztus 31-ig.
A nitrogénmegkötő növény termesztése, szintén nem igényel különösebb magyarázatot. A borsó és szója igen jól termeszthető hazánkban, de nagyobb figyelmet igényel, hogy a kívánt termésátlagot biztosítsa a gazdálkodó számára. Bizonyos kötöttséget jelent, hogy az előírás szerint az egyes kultúrák termesztésidőszaka meghatározott pl. a szója esetében adott év május 15. napjától - június 15. napjáig tart mégis érdemes velük számolni, mert ezen növények termései jól értékesíthetőek a hazai és külföldi piacon egyaránt.
További egyéves nitrogénmegkötő növények:
- szegletes lednek (Lathyrus sativus),
- csicseriborsó (Cicer arietinum),
- csillagfürt: fehér virágú (Lupinus albus), sárga virágú (Lupinus luteus), kék virágú (Lupinus angustifolius),
- herefélék: bíborhere (Trifolium incarnatum), perzsahere (Trifolium resupinatum), alexandriai here (Trifolium alexandrium),
- görögszéna (Trigonella foenum-graecum),
- borsó: takarmány (Pisum sativum), zöld (Pisum sativum), sárga (Pisum sativum), mezei borsó (Pisum arvense),
- bab: lóbab (Vicia faba), közönséges vagy vetemény (Phaseolus vulgaris),
- bükköny: pannon (Vicia pannonica), szöszös (Vicia villosa), tavaszi (Vicia sativa),
- szója (Glycine max),
- lencse (Lens culinaris).
Az évelő nitrogénmegkötő növények termesztési időszaka, adott év május 1. - szeptember 30. közötti időtartam, amelyben vethetőek a következő növények:
- fehérvirágú somkóró (Melilotus albus),
- tarka koronafürt (Coronilla varia),
- keleti kecskeruta (Galega orientalis),
- szarvaskerep (Lotus corniculatus),
- lucerna (Medicago sativa),
- komlós lucerna (Medicago lupulina)
- sárkerep lucerna (Medicago falcata)
- tarkavirágú lucerna (Medicago x. varia)
- baltacim (Onobrychis viciifolia),
- herefélék: vöröshere(Trifolium pratense), fehérhere (Trifolium repens), korcshere (Trifolium hybridum).
A terület nagysága minimum 0,25 ha, maximalizálva nincs.
Az ökológiai jelentőségű másodvetés alkalmazását a főnövény határozza meg. Nem minden növény, illetve keverék jó elővetemény az adott vetésforgóban. A korai direktvetés sem jár mindig sikerrel, mert a kívánt csapadék sokszor elmarad, így a köztesnövények fejlődése vontatottá válik, nem borítják kellő mértékben a talajt, és nem fejlődik megfelelő mennyiségű zöldtömeg. Amennyiben kalászos után szeretnénk köztesnövényt alkalmazni – a szélsőségesen száraz területek kivételével, érdemes megvárni az augusztus elejét. A másodvetésnek legalább két fajtából kell állnia és a következő főnövény vetése előtt a talajba kell dolgozni/forgatni. Vetésideje az adott év július 1-től október 1-ig tart. Egy jó vetésforgóba illesztett másodvetéssel nem csak az előírásokat teljesíthetik a gazdálkodók, hanem megtörhető bizonyos kórokozók és kártevők fejlődési ciklusa, mint például a fonálféreg, gyökérgolyva, cserebogár pajor terjedése a talajban.
A hazai piacon kapható, köztesnövény termesztésre alkalmas keverékek összeállítása során nem csak a fent leírtakat tartották szem előtt a szakemberek, illetve a forgalmazók. Fontos, hogy a köztes növények megőrizzék a tápanyagot az utóvetemény számára, védjék a talajt a víz- és szélerózió ellen, javítsák a talaj hő-, levegő és vízháztartását, gazdálkodását, valamint a talaj szerkezetét. A folytonos növényborítottság a talaj hasznos mikroorganizmusainak és makro élőlényeinek (földigiliszták, baktériumok, sugárgombák, kékmoszatok, gombák) jelenlétére és tevékenységére is pozitív hatást gyakorol. A talajlakó élőlények részt vesznek a szervesanyag bontásában, átalakításában, segítik a tápanyagok feltárását, annak felvételét a növények számára és megfelelő talajszerkezet alakítanak ki a további növénykultúrák számára.
A talajoldatban nehezen oldódó makro-elemeket, mint a foszfor és kálium, illetve a mikro-elemek közül a réz, cink, mangán esetében segítenek a gyökérzónában tartani ezen elemeket olyan formában, hogy a növény számára felvehető állapotban legyenek, így a további bemosódás elkerülhető.
A zöldtrágyázott és az ökológiai jelentőségű célterületeken a kétszikű, gyors fejlődésű, nagy zöldtömeget adó, rövid tenyészidejű, a klimatikus viszonyokra igénytelen növények alkalmazhatóak a legjobban, amelyek gyökérzete szerteágazó, nagy tömegű és mélyre, vagy mérsékelten mélyre hatol. Előnyösek a nitrogéngyűjtő, jó tápanyag megkötő, illetve feltáró növények is. Olcsó vetőmagjuk és gyors növekedésük miatt a leggyakrabban használt növények a fehérmustár, olajretek, facélia és a pohánka, pillangósok közül pedig a herefélék.
Következő cikkünkben részletesen olvashatnak a zöldugar, zöldtrágya és az ökológiai jelentőségű másodvetés egyes növényeinek jelentőségéről, alkalmazásáról és lehetőségeiről.
Írta:
Nagy Nikoletta Edit
okleveles agrármérnök
Dr. Aranyi Nikolett Réka
növénynemesítő
A zöldtrágya útikalauz cikksorozat következő részei:
2. rész - A zöldugar, a zöldtrágya, illetve az ökológiai jelentőségű fő- és másodvetésű növények jelentősége, alkalmazása
3. rész - Nem pillangós zöldtrágyanövények jelentősége és alkalmazási lehetőségei
