Bíborhere betakarítás aktuális tapasztalatai

A mezőgazdasági szezonnak még koránt sincs vége, azonban több, aktuális termelési szerkezetet és technológiát érintő tény is tisztán értékelhető.

Az első és legfontosabb a szélsőséges évjáratok hatása, amely bizonyos növényfajok rentábilis termesztését érinti.

Az elmúlt három évben, a Mosonmagyaróvár térségében megfigyelt meteorológiai adatok havi bontása látható az alábbi táblázatokban. 

A táblázatokból kitűnik a 2024-2025-ös termesztési évben megfigyelhető alacsony csapadékmennyiség, valamint a májusi és júniusi hőmérsékleti anomáliák. A térségre egyébként nem volt jellemző a téli, valamint a júniusi csapadék hiánya. A nyár eleji extrém hőség is felülírta a várakozásokat számtalan növényfaj esetében.

A sokat hangoztatott, diverz, számtalan növényfajt tartalmazó vetésszerkezet előnyösnek bizonyult.

Ilyen vetésszerkezetet gazdagító növényfajra kiváló példa a bíborhere, amely a területeinken az extrém viszonyok ellenére kiváló maghozamokat biztosított.

A bíborhere esetében nem csak az időjárás nehezítheti a sikeres termesztést, hanem az alkalmazható technológia, amely e gyorsan érő, pergésre hajlamos kultúránál rendkívül fontos tényező.

Ráadásul, 2024-ben az optimális vetésidő betartására nem volt lehetőségünk, a bíborhere vetőmag csak szeptember végén került elvetésre.

Az egymenetes betakarítás szabályozási oldalról, a felhasználható deszikkáló növényvédő szerek állandó bizonytalanságából fakadóan, valamint az egyéb jogcímen igényelhető támogatások szemszögéből is kétséges technológia.

A kétmenetes betakarítás reneszánsza, az ily módon aratott növényfajok körének bővítése, a tapasztalatszerzés rendkívül aktuális.

A bíborhere tábláinkon próbaüzemben alkalmazott technológia a szélsőséges időjárás ellenére, vagy éppen amiatt, több mint 50 hektáron, 7 mázsa feletti (736 kg) termésátlagot produkált.

Vetőmagtermesztés esetén nem csupán a hozam a siker kulcsa, szerencsére a vizsgált tételek csírázóképessége is kiválónak bizonyult.

Ennek érdekében az időzítés kulcsfontosságú. A néhány nappal megkésett aratás súlyos termésveszteséget okoz. A teljes érést nem lehet megvárni, a 70%-os viaszérés jelzi a betakarítás kezdetét. A virágzat tetején lévő magvak egyébként is értéktelenek, az alsó-középső rész pergési veszteségét kell elkerülnünk.

A rendre vágást flexibilis, hevederes vágóasztallal végeztük, a rendről viszonylag későn, 6-7 nap múlva került betakarításra a mag. Ennek a vágóasztalnak a későbbiekben az igazi helye a rendfelszedésnél lehet.

Délkelet-Magyarországon, a bíborhere kétmenetes betakarítását illetően nagy tapasztalattal rendelkező termelő partnerünk a rendre vágást 3 m munkaszélességű alternáló kaszával végzi, aminek az előnye, az időjárási kockázatot mérséklő, 2-3 napon belül történő rendfelszedés.

Az esetünkben, a széles vágóasztal nagyobb területteljesítményt, a magas rendnek köszönhetően kevesebb pergési veszteséget jelentett. Fontos hátrányként megemlíthető, hogy a rendünk közepe nehezen száradt ki. A tanulópénzt talán csak a forró időjárás spórolta meg.

Az átszellőzést és a rendfelszedést elősegítendő, megfontolásra érdemes tapasztalat a magas tarló hagyása, a rendek magas tarlóra „ültetése”.

Egy szó, mint száz, a folyamatosan változó jogi, gazdasági és környezeti tényezőkhöz szükségszerűen alkalmazkodnunk kell. Ennek egyik fontos eleme a termesztésbe vont növényfajok körének bővítése, a rendkívül gazdaságosan termeszthető és kiváló elővetemény értékű alternatívák vetésszerkezetbe illesztése. A bíborhere sok szempontból (korai aratás, nitrogénkötés) kedvező hatású az utóveteményre. Ezen túlmenően a régi technológiák kellő pontossággal történő alkalmazása költségkímélő, környezetbarát és jövedelmező termesztést szavatol.