A takarónövények telepítésének lehetséges időszakai

A vetés ideje, illetve attól függően, hogy mennyi ideig maradnak a területen a növények, a takarónövény létesítésének több módozata is ismert:

FŐVETÉSŰ növényi talajtakarás: egy (kora tavaszi vetés és nyári, vagy őszi bedolgozás) vagy több évre vetett ugaroltatást jelent, amely során termés nem kerül betakarításra a területről. Ez a módszer a kieső bevétel miatt a legdrágább, azonban a leghatékonyabb forma. Különösen hatásos szélsőséges, sekély termőrétegű talajok javítására, illetve olyan területeken, ahol a nyári csapadékszegény időszakban a másodvetés nem kivitelezhető. Alkalmazható olyan területeken is, amelyek nehezen művelhetők, a zöldtrágya növények után pedig őszi vetésű növény is kerülhet.

FEDETT TARLÓ vagy HERETAKARÓS telepítés során két módszer alkalmazható. Alávetéskor egy időben vetnek tavaszi kalászossal (pl. tavaszi árpával) valamilyen pillangóst (vöröshere, fehérhere, komlós lucerna, korcshere, somkoró, bíborhere, szarvaskerep), vagy fűfélét (pl. angol perjét). A másik módozat a rávetés, őszi kalászosra vetnek tavasszal pillangós növényt. A kalászosok termése kevesebb lehet, ugyanakkor egyes tanulmányok szerint a pillangósok nitrogén megkötése pozitívan is befolyásolhatja a termésmennyiséget. A módszer előnye, hogy a gyenge kezdeti fejlődésű növények már megerősödnek a gabona betakarítás idejére. Továbbá, a rávetett vagy alávetett növények nem igényelnek külön talajmunkát.

SARJÚ-ZÖLDTRÁGYÁZÁS során évelő pillangós növények első növendékét takarmányként hasznosítják, a másodikat – a sarjútermést – pedig zöldtrágyaként a talajba dolgozzák.

TARLÓ-, vagy MÁSODVETÉSŰ TAKARÓNÖVÉNY jól beilleszthető a vetésforgóba. Korán lekerülő elővetemények (borsó, repce, őszi vagy tavaszi kalászos) esetén alkalmazható. A zöld növényi részeket még ősszel bedolgozzák a talajba, vagy az elfagyott növényeket mulcsként a talaj felszínén hagyják (talajvédelem) és tavasszal forgatás nélkül munkálják be.

Az ÁTTELELŐ KEVERÉKEK ALKALMAZÁSA a másodvetésű zöldtrágyázás egyik módozata, Az áttelelő takarónövények vetése ősszel történik, beforgatásuk, vagy más módon történő terminálásuk pedig kora tavasszal.

SORKÖZTAKARÁS módszere főként szőlő- és gyümölcstermesztő ültetvényekben jellemző. A takart felület lehet teljes, minden sorköz, vagy minden második sorköz. A fedettség időszakát tekintve a legjellemzőbb az egész éves fedettséget biztosító évelő keverékek használata, de alkalmazható tavasztól-őszig, nyár végétől őszig, valamint nyár végétől a következő év tavaszáig is.

Hazánkban a másodvetésű, illetve az áttelelő keverékek vetése a jellemző, amelynek talajelőkészítésére, vetésére kevés menetszámú, a talajnedvesség csökkenést minimalizáló eljárások alkalmazása a legideálisabb. A főnövény lekerülése után végzett tarló-műveléssel egyidejűleg elvethetőek a zöldtrágyanövények, így a talajelőkészítés plusz költséget nem jelent. A vetés magtartállyal felszerelt grubber vagy műtrágyaszóróval költség kímélően elvégezhető, de alkalmazható direkt vetőgép is. A zöldtrágya keverékek vetőmag költsége összetételtől függően hektáronként 14-30 ezer forint között változik. A forgalmazók által ajánlott vetőmagnormától nem ajánlott eltérni, mivel csak megfelelően nagy csíraszám vetésével biztosítható a sűrű növényállomány.

A vetés időpontját a területi adottságokhoz igazítva érdemes megválasztani, július közepétől augusztus végéig, áttelelő takarónövény esetében kora ősszel. Az aszályos időjárás miatt júliusba elvett növények általában nem tudnak megfelelően fejlődni, ezért érdemes megvárni az augusztusi csapadékosabb időszakot. A hosszúnappalos növények (pl. mustár, olajretek) júliusban vetve hamar vegetatív fázisba kerülnek, és nem hoznak nagy zöldtömeget, ezért az augusztusi vetés kedvezőbb. Szélsőségesen száraz évjáratok kivételével a nedvesség megőrző talajművelés és a harmatképződés elegendő a csírázáshoz.

Az elfagyott növényállományt akár talajtakaró mulcsként is lehet hasznosítani. A legtöbb takarónövény faj a kisebb fagyokat elviseli, a pohánka érzékeny a fagyokra, míg pl. a bíborhere áttelel. Az áttelelt növényállományt és a mulcsként felszínen hagyott növénymaradványokat tavasszal, vetés előtt érdemes bedolgozni, vagy akár direkt vetést alkalmazni.

A terminálás vagy a bedolgozás időpontjának megválasztásakor érdemes figyelembe venni a növényállomány fejlettségi állapotát. A pillangósok kivételével a virágzást követően a növények elfásodnak, a C/N arány megnő, amelynek következtében a beforgatott növényi maradványok bontása elhúzódik. Ezért törekedni kell, hogy virágzás előtt, vagy legkésőbb a virágzó állomány kerüljön bedolgozásra. A nagy zöldtömeget nem szabad aprítás nélkül, egy tömegben beforgatni, mert túlzottan levegősség válik a talaj, ami szintén megnehezíti a szerves anyagok bontását, a később a talajművelést és az utóvetemény fejlődését is hátráltatja.

A nitrogéngyűjtő pillangós növények alacsony C/N aránnyal rendelkeznek, ezért az általuk lekötött nitrogén hamar felszabadul. Ezt a tényt érdemes figyelembe venni a terminálás időpontjának megválasztásához és az utóvetemény kiválasztásakor.

Ültetvények talajtakaró növényeinek telepítése történhet a talajelőkészítését követően szeptemberben, vagy kora tavasszal. A kiválasztott fajok nem nőnek túl magasra, ha azonban egy-két összetevő az esetleges csapadékos időjárás hatására túl magasra nőne, azok hengerezéssel a talajra simíthatók. Kaszáláskor sose vágjuk 10 cm-nél rövidebbre a növényzetet. A lekaszált növények mulcsként a talajon hagyhatóak.

Takarónövényként kétszikű, gyors fejlődésű, nagy zöldtömeget adó, rövid tenyészidejű, a klimatikus viszonyokra igénytelen növények használhatóak, amelyek gyökérzete szerteágazó, nagy tömegű és mélyre, vagy közép mélyre hatol. Előnyösek a nitrogéngyűjtő, jó tápanyag megkötő, illetve feltáró növények is. A felsorolt növények közül olcsó vetőmagjuk és gyors növekedésük miatt a leggyakrabban használt a fehérmustár, olajretek, facélia és a pohánka, pillangósok közül pedig a herefélék.

A pohánka, vagy másik nevén hajdina meleg kedvelő, rövid tenyészidejű, sekélyen gyökerező növény. Kötött, rossz vízgazdálkodású talajokba, a gyengén humuszos laza és futóhomokba nem való, azonban savanyú talajokon is termeszthető. Keverékekben gyors csírázása és kezdeti fejlődése miatt alkalmazzák. Virágzása 2-4 hétig is eltart, ezért méhlegelő keverékekben is szívesen használják.

A fehér mustár hosszúnappalos, rövid tenyészidejű növény. Augusztus második felében vetve gyorsan kel, és a csökkenő fényviszonyok kedvezően hatnak a zöldtömeg növekedésére. Sűrűs gyökérzete és nagy vegetatív tömege gátolja a talajeróziót. A bedolgozás idejére, november végére jelentős gyökértömeget fejleszt, amely 100-140 kg/ha nitrogént megkötésére is képes.

Az olajretek szintén hosszúnappalos növény. Nagy zöld- és gyökértömeg tömege miatt kiváló szerves anyag pótló, talajélet aktivizáló és jó hatással van a talajszerkezetre is. Mélyre hatoló, gazdagon elágazó gyökérzete erőteljes fejlődést tesz lehetővé kedvezőtlenebb talaj- és éghajlati viszonyok között is. A fehér mustrához hasonlóan nagy mennyiségű nitrogént képes visszatartani.

A facélia magyar nevén mézontófű, kedvelt mezélő növény. Kezdeti fejlődése lassú, de később bundaszerű állománya jó gyomelnyomó. Ősszel és tavasszal is leforgatható, jelentős szerves anyagot képez. Zöldtömege és finom gyökérzete könnyen elbomlik. Kertészeti kultúrák előtt is kiváló takarónövény.